Kőrösi Csoma Sándor élete
Kőrösi Csoma Sándor magyar Ázsia-utazó, orientalista, nyelvész. Fiatal korától kezdve egyetlen nagy célja volt: megtalálni a magyarság őshazáját. Ezt a célt nem érte el ugyan, mégis világhírűvé vált: az ő révén ismerte meg Európa a tibeti kultúrát.
Az erdélyi Kőrös községben született 1784-ben, szegény erdélyi katona családból. Csoma tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban kezdte, majd 1814-től angol ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen keleti nyelveket tanult. Ezután Zágrábba ment, ahol a szláv nyelveket tanulmányozta.
1819 novemberében útnak indult, és 1820-ban érkezett Teheránba. Itt négy hónapig perzsául tanult, majd – csatlakozva egy karavánhoz – Afganisztánon át Indiába ment. Csaknem mindig egyedül, gyalogszerrel vándorolt.
1822 júniusában érkezett meg Északnyugat-Indiába, Lehbe, a ladakhi királyság székhelyére. Innen azonban a háborús helyzet és a veszélyes, nehéz út miatt nem tudott továbbutazni Kelet-Turkesztánba, a feltételezett őshaza irányába. Lehben találkozott egy angol tisztviselővel, Moorcrofttal, aki rábeszélte őt, hogy tanulmányozza a tibeti nyelvet. Ezt Kőrösi Csoma megfogadta, azt remélve, hogy a tibeti lámakolostorok könyvtáraiban megtalálja azt a kiindulópontot, ahonnan elindulhat a magyarokkal rokon ázsiai népek felkutatására.
1822-től 1830-ig Kőrösi különböző kolostorokban élve a tibeti nyelv, a történelem, irodalom mellett a buddhizmust is megismerte. 320 tibeti könyvet olvasott el és közel 40 000 tibeti szót gyűjtött össze. 1831-ben visszatért Kalkuttába, ahol az Ázsiai Társaság könyvtárában alkalmazták két évre. Ez idő alatt készítette el alapvető munkáját, az 1834-ben megjelent tibeti nyelvtant és a tibeti-angol szótárt.
1842-ben Kőrösi Csoma ismét útnak indult: Tibeten átkelve észak felé akarta megkeresnia magyarok őshazáját. Nem jutott azonban messzire. Útközben a Himalája tövében elterülő mocsárvidéken maláriát kapott, súlyos betegen érte el a brit határállomást, Dardzsilinget, ahol április 11-én meghalt. 1905-ben magyar emléktábla is került sírhelyére, amelyet a Bengáli Ázsiai Társaság állíttatott.
“Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiasságtól lelkesítve- Kőrösi Csoma Sándor- bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.”
Széchenyi István
